28. Case

"Az élet egy nagy szerepjáték. Mindannyian játsszuk az általunk választott karaktert, és csak egy dolog van ami kizökkenthet minket a szerepünkből, s az nem más, mint a szerelem. Mikor jön valaki, aki az első perctől kezdve átlát rajtunk, az ő szemében az álarcunk lehull és megsemmisül. Csupán az igazi énünk érvényesül, ha akarjuk, ha nem, és ez az, ami néha annyira megrémít minket, hogy legszívesebben hanyatt-homlok menekülnénk, de hamarosan rájövünk, hogy e nélkül nincs értelme az életünknek."

JERRIKA

Senki nem mondta, hogy ilyen nehéz felnőttnek lenni - Jerrika

ERRE MOST EGYÁLTALÁN nem volt szükségem, sőt úgy is mondhatnám, hogy sok mindenre volt csak éppen erre nem. Teljesen felzaklatott hirtelen látogatása, és mondandójával csak rápakolt egy lapáttal. Próbáltam magam valamelyest lenyugtatni, és abban reménykedtem, hogy sikerült is, ám amint a kórházba értem ez megdőlni látszott.
- Kislányom minden rendben? - termett előttem Apa szép fehér köpenyében, és a szokásos tudom, hogy baj van csak azért kérdeztem, hogy elmond nézésével.
- Zayn látogatott meg reggel - válaszoltam tömören.
Nem kellett többet mondanom, küldött felém egy fancsali mosolyt, és utamra engedett. Nem tudom mennyivel van ő attól előrébb, hogy most elmeséltem neki a dolgokat, de úgy látszik megkönnyebbült. A kórterem felé haladva egyre idegesebb lettem, nem tudtam volna megmondani miért egyszerűen csak éreztem, hogy a gyomrom görcsbe rándul minden egyes megtett lépés után. Végül meg is tudtam az okát, amint a szobába értem teljesen lefagytam. Louis beszélgetett Anyával.
- Sajnálom, én nem akartam megzavarni semmit - hebegtem mindenfélét, közben pedig már kifelé is hátráltam.
- Nem zavarsz - mondta kedvesen Tomlinson - Azt hiszem mi már úgy is mindent megbeszéltünk.
Fél szemével az ágyban fekvő felmenőmet kémlelte, aki csak mosolyogva bólintott egyet. Gyorsan elbúcsúztak, és el is tűnt.
- Ő mit keresett itt? - intettem az ajtó felé, miközben az ágy szélére ültem.
- Csak bejött meglátogatni, és közben elmesélte a dolgokat a saját szemszögéből is - válaszolt egyszerűen.
Nem értem, azt hittem okos vagyok, de úgy látszik tévedtem. Miért csinálta ezt? Senki sem kényszerítette rá. Velem hetek óta szóba sem áll, de Anyának mindent elmond? Ebbe mégis hol a logika?
- Semmi gond - tette kezét enyémre, ezzel kiszakított a merengésemből - Idővel mindent megértesz.
És, ha én türelmetlen vagyok? Most akarom tudni, nem holnap vagy holnapután esetleg még később. Egyébként sem értem mire volt jó ez a látogatás, én sem teszem tiszteletem az ő szüleinél - apropó nem is ismerem őket-  mert ... hát igazából nem is tudom miért, de nem voltam ott, és ez a lényeg.
Nem igazán tudtam elszakadni ettől a témától, és ezt mi sem bizonyította jobban, mint hogy Anyunak nem egyszer rám kellett szólnia, hogy figyelek-e rá egyáltalán. Ilyenkor pár percre helyreráztam magam, és minden erőmmel azon voltam, hogy rá koncentráljak. Így került sor például arra is, hogy elmondtam Malik ismét meglátogatott, ami csak még jobban felbolygatta amúgy is kusza érzelmeimet.
- Ne haragudj rá nagyon, ő sem így tervezte. Gondold el milyen nehéz lehetett neki ennyi ideig magába tartani. Legjobb barátok vagytok, majd túljuttok ezen is.
- Én nem bízom benne... tudod választanom kell majd, és az egyiküknek fájdalmat fogok okozni. Nem csinálhatok úgy, mintha semmi sem történt volna, és minden rendbe lenne, hisz nincs így
- Túl borúsan látod a helyzetet, szerintem a végén minden rendbe jön.
- Ez olyan felvidítás vagy komolyan így gondolod? - tudakoltam.
- Teljesen biztos vagyok benne - állította szent meggyőződéssel.
Szerettem volna hinni neki, de még nem ment, én még mindig úgy éreztem ennek nem lesz jó vége.  Sokáig nála voltam, majdhogynem egész nap. Fél négy körül eszméltem fel, hogy lett volna nekem még dolgom a mai nap, de akárhogy gondolkodtam nem jutott eszembe mi is volt az a sürgős, és felejthetetlen elintéznivaló.  Tudtam, hogy Cecilé-vel is kell beszélnem, hisz lassan négy hónapja egy telefont sem engedtem meg az irányába, és az iskolával kapcsolatban is rendeznem kellett az igen kusza dolgaim.  Fél órával később rá is szántam magam a távozásra. Talán ebbe az is segített, hogy Danielle írt egy üzenetet, hogy szeretne találkozni velem.

DANIELLE

Örültem, hogy Jerrika belement a a talalálkozóba, hisz gondolom mennyire össze van most zavarodva. Ki kellene egy kicsit kapcsolódnia, és utána biztos vagyok benne, hogy tisztábban fogja látni a dolgokat.
- Liam, ugye tudsz vigyázni Lokira? - törtem be a fiúkhoz.
Tudom felhívhattam volna előtte, de ollyan hirtelen jött az ötlet, hogy nem volt rá időm.
- Csak nem valami olyan program, ahol nem látják őt szívesen? - sandított rám Nialler.
- Ezt így nem mondanám - helyesbítettem azonnal - Egyszerűen csak nem szeretném, ha most bármi, vagy bárki elvonná a figyelmünket.
- Miről is? - jött ki a konyhából kedvesem.
- Jerrikával találkozom, és szeretném pt egy kicsit helyre rázni.
-. Biztos örülni fog neki - ölelt magához Liam.
- Ezek szerint vigyázol a kis vakarcsra - sandítottam felé.
Még beszéltünk pár percig, majd rohantam is a bevásárlóközpontba, hisz ott beszéltük meg a találkozót. Gondoltam csinálunk egy amolyan szépészeti délutánt. Bár ezt még Jer nem tudja, remélem nem fog nagyon kiakadni. Szerencsére nem volt túl nagy a forgalom, így pont időbe  gurultam be a parkolóba.
- JERRIKA - kiáltottam mikor megláttam, hogy pár méterrel előttem szlalomozik befelé.
Nevét hallva azonnal megtorpant, és egy gyors forduló után meg is indult felém.
- Azt hittem késni fogok - mondta mikor már elég közel kerültünk egymáshoz.
- Pont időben értél ide - mosolyogtam rá.
Megöleltük egymást, és elindultunk befelé. Nem kérdezősködött, hogy mit is tervezek, de biztosra veszem, hogy kíváncsi volt, nagyon is. Mikor befordultunk a szépségszalonba már nagyjából sejtette  mi is lesz a vége. Helyet foglaltunk egy-egy székbe, és kezdetét vette a kényeztetés.
- És hogy vagy? - tudakoltam.
- Hát nem igazán tudnám megmondani. Jól is meg rosszul is, tiszta vicc - nevetett fel keserűen.
Pontosan értettem, hogy is gondolja, hisz jobban érezte magát, mert az anyukája állapota napról napra jobb volt. Viszont ott volt a másik helyzet, hogy mi is legyen a fiúkkal.
- Nálad pörög az élet? - mosolygott rám.
- Igen igen, egy perc megállásom sincs. Pár hét múlva kezdődik a turné, és mindenki arra gyakorol.
- Mennyi időre mész?
- Két hónap minimum, de az indulás napján tudják majd csak pontosan megmondani meddig is fog tartani.
- Izgalmasnak hangzik - gondolkozott el egy pillanatra.
Nem hiszem, hogy választ várt, egyszerűen csak elmerengett néhány pillanatra.
- Nem csak neked nehéz ez a helyzet - csúszott ki a számon.
- Tudom, vagyis sejtettem, hogy így van, de ettől nem igazán érzem magam jobban - tette hozzá.
- Ez mindannyiunkat érint, így vagy úgy. Akármennyire nem vállják be a többiek igenis rájuk is hatással volt, bár kétségtelen, hogy Zaynt és Louis-t viseli meg a legjobban.
- Kihagytad a felsorolásból Lottie-t - tette azonnal hozzá.
- Neki sem lehet könnyű, de szerintem neki nem csak emiatt. Ő olyan zárkózott, és elszigetelt. Úgy értem, hogy számomra ő olyan, mint aki nem is szeretne nyitni felénk. Neki Zayn a fontos és ennyi.
- Én nem értem őt, talán azért, mert személyiségileg túlságosan távol állunk egymástól, de így sem értem mit miért tesz. Vagyis már elmondta, hogy mennyire fontos neki Zayn, és szeretné, ha köztük nem csak egy ilyen tingli-tangli kapcsolat lenne, hanem ténylegesen is elkötelezett, hosszú távra szóló dolog.
- Ezt így elmondta neked? - meredtem rá.
- Igen, mert úgy gondolja én útjába állok ennek az egésznek. Nem mondom, hogy részben nincs igaza, de ami megtörtént azon már nem tudok változtatni. A mi kapcsolatunk, barátságunk azért olyan, amilyen mert már nagyon rég óta ismerjük egymást, és sok mindenen mentünk már keresztül.
- Én ezt értem, de.... de ez meddig maradhat így?
- Mármint mi?
- Te Zayn, és Louis. Mind a hárman kapcsolatban vagytok, de el kell döntenetek, hogy mi a legfontosabb, és ezt a fiúk rád bízták.
- Nem valami kedves tőlük.
- Sajnálom - mondta azonnal - Nem azért hívtalak ide, hogy erről beszéljünk, hisz gondolom egyébként is elég sokszor gondolsz erre. Szerettem volna, ha egy kicsit kikapcsolsz, hogy utána könnyebb legyen.
- Akkor kapcsolódjunk ki - vágta rá.
Nem is hoztunk ezután szóba a fiúkat, vagy bármilyen más kényes, gondot okozó témát. Miután szépítkeztünk pár órát, és már mind a hajunk, a bőrünk és a körmünk is ismét csodaszép lett úgy gondoltunk ideje továbbállnunk. Időközben felhívtuk Perrie-t és Eleanort, hogy csatlakozzanak hozzánk. El sajnos nem ért rá, mert épp romatikus hétvégén vett részt - a hét közepén tegyük hozzá - Harryvel. Peznek nagyon tetszett az ötlet, és mire kiértünk a szalonból, már várt ránk. Az ő ötlete volt az is, hogy üljünk be valami horror filmre, aminek ma volt a premierje. Gondolkodás nélkül belementünk, nem is értem hogy voltunk rá képesek. Borzalmas volt, én tíz perc után fel akartam adni, és kirohanni a teremből, de nem hagyták. Nem szeretem a kaszabalolós filmeket, és végig sikongattam az egész filmet. Onnan tudtam, hogy melyek voltak a durva részek, hogy akkor a másik két lány is hatalmasat sikított. Mire kijöttünk, már biztos voltam benne, hogy ma éjszaka nem fogok aludni. Liam nélkül biztos nem.

JERRIKA

Danielle- ről nem is gondoltam volna, hogy ennyire nem szereti az ijesztő filmeket. Szegény lány szerintem összesen ha fél órát látott a filmből sokat mondok, a maradék másfél órában pedig összeszorított szemekkel próbálta visszafojtani  sikolyait. Mi  Perrie- vel valamennyivel jobban bírtuk, igaz a végén lelkiismeret furdalásunk volt, így azt találtuk ki, hogy a folytatásban valami olyat csinálunk, amit Dani biztos szeret. Ő persze azonnal lázba jött, és mivel elmondása szerint még fiatal volt az éjszaka valami táncklubba kötöttünk ki. Meg se érkeztünk már a táncparkett közepén találtam magam. Nem mondom, hogy nekem annyira az ínyemre volt az az egész, hisz én mindig is úgy gondoltam magamra, mint aki reménytelen a táncok terén. Danielle pár lépéssel előttünk állt, és épp a fejünkbe próbálta verni a lépéseket.
- És egy- két- há csa-csa-csa - ringatta a csípőjét a zene ütemére.
- Oké, nekem ez nem fog menni - próbáltam eloldalogni onnan.
- Nem szöksz meg - kapott kezem után Edwards és el sem engedte.
Borzalmas voltam, mindig le voltam maradva vagy valami teljesen más - eddig még nem látott - mozdulattal nevettettetem meg mindenkit.  Én negyed óra után feladtam volna a dolgot, de a lányok nem.
Másfél órával, és jó pár pohár alkoholos itallal később már engem sem érdekelt mit művészkedek, csak ki akartam engedni a fáradt gőzt. A lányok, és az ott lévők legnagyobb örömére.