16. Case

Sziasztok!
Köszönöm a türelmeteket és ígéretemhez híven itt lennék a résszel.
Az elmúlt héten történt pár dolog, például a blog egy kis stílus váltáson esett át. Hogy tetszik? 
Valamint úgy gondolom már nem egy helyről értesültetek a hírről, hogy a Google Reader, ez azért fontos, mert Ti az olvasók nem fogjátok látni a frissítéseket azokról a blogoról, ahova fel vagytok iratkozva  Mi írók pedig el fogjuk veszíteni olvasóinkat, bővebben ITT olvashattok róla mi a teendőtök. Ezen a LINKen megtaláljátok a történet oldalát, iratkozzatok fel, ha továbbra is nyomon szeretnétek követni. ITT pedig a profilom találhatjátok, ahol megnézhetitek a többi történetem.
Kövessetek és várom a véleményeket!
Puszi Cassy
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Mindegy mit tervezünk, milyen lépéseket teszünk. Nem tudjuk hogyan zárjuk le a napot. Persze szeretnénk tudni milyen csavart, labdákat dobnak elénk. Mindig a véletlenek bizonyulnak a legizgalmasabbnak a napban, az életben. Néha megjelennek emberek, akikre nem is számítottunk. Adódnak fordulatok, amiket magunktól sosem választottunk volna. Egyszer ott találod magad, ahol sosem gondoltad volna. És ez jó. Van, akinek hozzá kell szoknia. Akkor is tudod, hogy egyszer megtanulod majd értékelni. Elalváskor mindig a másnapra gondolunk. Átnézzük a terveket, listát írunk. És reméljük, hogyha ránk talál a véletlen végül örömöt okoz majd."

JERRIKA

MINDIG IS MONDOGATTAM, hogy ezek a vad, féktelen bulizások nem nekem valók. Az alkohol túl hamar a fejembe száll és az esetek többségében másnapra szinte minden kiesik. Nem igazán tudom, hogy örüljek a boldog tudatlanságnak vagy átkozzam magam miatta. Most is épp ez a helyzet fogalmam sincs hol vagyok és legfőképpen hogy is kerültem ide. Lehúztam a fejemről a takarót, óvatosan kinyitottam a szemem és felettébb megnyugodtam mikor a saját szobámba találtam magam. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt és dőltem vissza a párnák közé. Ám a kérdés még így is ott motoszkált. Mégis hogy kerültem én ide? A felforduláson nem igazán lepődtem meg, hisz örülhetek annak, hogy legalább az ágyamban kötöttem ki. Pár percig még nyugodtan bámultam a plafont, majd a következő percben valaki fészkelődni kezdett mellettem. Végül Louis dugta ki kócos fejét a takaró alól.

- Jó reggelt - mormogta.

- Neked is - mondtam miközben azon töprengtem ő vajon hogy került ide.

- Oké mennyi rémlik? - kérdezte mikor felült és mellém kúszott.

Ettől bennem még több kérdés ötlött fel és egy kicsit féltem is, hisz a fiún szemmel láthatóan nem volt póló, se semmilyen más felsőruházat. Fejemet térdemre hajtottam és így kényszerítettem igen csak sajgó fejem, hogy munkába álljon, Akárhogy töprengtem csak homályos részletek rémlettek fel a hajnali tevékenységünkből. 

Eleanor és Danielle ragaszkodtak hozzá, hogy már pedig nekünk együtt kell készülődnünk, mert az a muris. Természetesen ebből a csajos programból az ismét szőkén virító énekesnő sem maradhatott ki.  Bár úgy érzem ez az egész sokkal inkább arról szólt, hogy engem cicomázzanak ki, minthogy együtt jól érezzük magunkat. A három lány egymás szavába vágva próbált meggyőzni, hogy az általa tökéletesnek titulált ruhát válasszam. Csak így zárójelbe jegyzem meg, az én ízlésemnek az összes kicsit túlzottan is bevállalós volt. Mérges voltam rájuk, amiért szűkebbnél szűkebb és rövidebbnél rövidebb ruhákat zúdítottak rám.

- Nem az a lényeg, hogy jól érezzem magam? - kérdeztem miközben két ujjam közé csíptem egy csipke csodát.

- Félig - vágták rá egyszerre. 

Pár percig még türelmes voltam  - talán nem kellett volna- hisz csak még jobban belelovalták magukat az egészbe.

- Oké, akkor most én jövök! - pattantam fel a kanapéról és a kupachoz sétáltam.

Lassan turkálni kezdtem benne és csak abban mertem reménykedni, hogy találok legalább egyet, amire az tudom mondani, hogy talán felveszem. A túlzottan kihívó darabokat azonnal el is hajítottam, hisz kellett a francnak. Végül kezem közé akadt egy top, amivel magamban kiegyeztem. Megfordultam és megmutattam a lányoknak, akik hüvelyujjuk feltartásával jelezték áldásukat. Ezután mellém telepedtek és együtt kerestük meg a hozzá illő szoknyát.Újabb huzavona vette kezdetét és röpke fél óra és harminc 'az enyém jobb' után bezárkózhattam a fürdőbe, hogy készülhessek és felvegyem az általuk oké-nak titulált szettet.

- Emlékszem mi volt a buli előtt - dőltem vissza puha párnáim közé.

- Ezt vegyem haladásnak? - kérdezte felvont szemöldökkel.

- Nálam igenis az. 

- Én is le tudom mondani mit csináltunk készülődésképpen. Aludtuk.

- Hülye - morogtam neki. 

Tekintetem a csillárra siklott és a döbbenettől majdnem leestem az ágyról.

- TOMLINSON, HOGY A FÉSZKES FENÉBE KERÜLT A BOXERED A CSILLÁROMRA?

Teljesen kiakadtam, hisz ezek szerint a fiú mellettem anyaszült meztelen.

- Ugyanúgy, ahogy a te melltartód Evigan - vágott vissza és egyáltalán nem látszott rajta, hogy kirohanásom miatt mérges lenne, de ettől az én döbbenetem csak még inkább fokozódott.

Mikor már mindannyian elkészültünk taxiba szálltunk és a fiúk által megadott szórakozó hely felé vettük az irányt. A lányok már javában tervezték, hogy mi mindent fogunk csinálni, mit fogunk inni és hasonlók. Kicsit meg is rémisztettek. Végül én is én belefolytam a beszélgetésbe és sikerült kellemesebb vizekre terelnünk a beszélgetést. A bizonyos club elé érve, már messziről hallani lehetett az illuminált állapotban lévő fiatalok éneklését, vagy inkább ordibálását és a kiszűrődő buli slágereket. Annyira elbambultam, hogy csak arra lettem figyelmes, hogy Dani és Pez karon ragadott és a kígyózó sort figyelmen kívül hagyva a bejárathoz ráncigáltak. A marcona biztonsági őrök félreálltak és azonnal bejutottunk a zsúfolt helységbe, ezzel pedig a sorban állókból heves nemtetszést váltottunk ki. 

Bent nem kellett sokáig keresgélnünk mire megtaláltuk a banda másik felét. Nem valami visszafogottan éppen helyet foglaltak. Miközben a tömegen át eljutottunk hozzájuk többször átsuhant az agyamon, hogy véletlenül lemaradok és hazamegyek, de sajnos a lányok olyan szorosan fogták a kezem, hogy erre nem volt lehetőségem. 

- Itt vannak a szépségek - kurjantotta el magát a már nem éppen józan Harold és Eleanor karjai közé vetette magát.

A többiek is üdvözöltek minket- szerencsére nem ilyen intenzitással - majd helyet foglaltunk. Kicsit beszélgettünk, hogy oldódjon a hangulat, majd Peazer elvonult táncolni. Senki sem csodálkozott rajta. Ennek következtében Zayn és Louis közé szorultam, akiknek feltett szándékuk volt a sárga földig leitatni. Egyetlen reményem Zaynee maradt, ugyanis ő legalább annyira nem bírta az alkoholt, mint én. Ám benne is csalódnom kellett. Állandóan pakolta elém az italokat és valamiféle bugyuta versenyre hívott, így kénytelen voltam lehúzni az előttem lévő tömény szeszt. Szerencsére vagy éppen szerencsétlenségemre Tommo  - már megint becézem ez rémes - egy idő után megunta az egy helyben ücsörgést és karon ragadott. Csak akkor engedte el a karom mikor már a tomboló tömeg közepén voltunk.

- Ez mégis mire volt jó? - adtam hangot értetlenségemnek.

- Unatkoztam - válaszolt egyszerűen majd rögtön "táncolni" kezdett.

- Rendben már az is rémlik, hogy elrángattál táncolni - mondtam miközben halántékomat masszíroztam.

- Na az már úgy a negyede - nevetett idétlenül.

Látszott rajta egyáltalán nem feszélyezi a helyzet, ami rólam nem volt elmondható. Meglehetősen zavart a dolog, hogy mind a ketten pucérok vagyunk ráadásul egy ágyban és úgy gyanítom történt még egy s más az éjszaka és a hajnal folyamán, amire nem biztos, hogy emlékezni akarok. Sokkal egyszerűbb lenne, ha a fiú nem szórakozna ilyen jól és inkább elmesélné a hiányzó részleteket és lezárhatnánk a dolgot. Nem tudom, hogy hogy de az lenne az egyszerűbb, ha elfelejtenénk az egészet. Bár ha megpendítem ezt a lehetőséget valószínű ő nem tapsolna örömében.

- Letusolhatok? - fordult jobb oldalára, így arca pont egy vonalba került az enyémmel.

- Csak nyugodtan. Addig én körülnézek van-e itthon valami ehető.

Bólintott majd megfordult, ledobta magáról a takarót és idétlen már-már kacsatáncra emlékeztető mozgással elindult a fürdő felé. Akárhogy próbáltam visszatartani mégiscsak kicsúszott egy halk kacaj, amit elismerésnek vett. Miután becsukódott mögötte az ajtó, kis szerkényemhez siettem, hogy magara rángattam valami göncöt így a kezeim közé kaptam egy fehér sortot és egy khaki topot a megfelelő fehérneműket és egy szűkre rövid ujjú inget. Ezekkel együtt lemasíroztam a földszinti fürdőbe és magamra zártam. Gyorsan beálltam a zuhany alá és átdörzsöltem minden porcikám. Ezután gyorsan megtörülköztem és felöltöztem. A nappali egy kész csatatért volt, széthajigált ruhadarabok, két üveg üres pezsgősüveg, két röviditalok fogyasztására alkalmas pohár és temérdek csokipapír és egy flakon tejszínhab.  Átlépkedtem a maradványokon és a konyhába kötöttem ki. A polcokat és a hűtőt feltúrva kerestem valami kései - fél tizenkettőkor elfogyasztható - reggeli után.

Mikor a sokadik tánc után Tomlinson végre hajlandó volt belemenni, hogy üljünk le vagyis inkább igyunk valamit az asztalok felé tántorogtunk. Vagyis inkább én tántorogtam, mert a fiún nyoma sem volt az alkoholnak. Pár lépésre az asztalunktól azonban megtorpantam.

- Ő hogy a szarba kerül ide? - csúszott ki a számon mikor megláttam a box sarkában egymást faló Lottie-t és Zaynt.

Talán az alkoholnak is köze lehetett hozzá, hogy ilyen gyorsan felment bennem a pumpa és rám egyáltalán nem jellemző és nem is igazán szép szitkok cifra áradata hagyta el a számat.

- Később még megbánnád - kulcsolta csuklómra vasmarkát a fiú.

- De miért? Miért pont Ő? És Perrie? És.. és? - de már magam sem tudtam mit akartam mondani.

Vettem egy mély levegőt és a fiú felé fordultam.

- Csinálj valamit! Kérlek!

- Mégis mit? - fürkészte arcom - Szedjem szét őket? 

Tudtam, hogy nem várhatom el tőle, hogy ezt csinálja mégis ennek örültem volna a legjobban. Így most rajtam volt a sor, hogy karon ragadjam őt, és elinduljunk a kijárat felé.

- Akkor vigyél el innen!

Nem kellett kétszer mondanom utat tört magunknak és  pár perc múlva már kint is voltunk és megtölthettük tüdőnket a relatív friss levegővel.

- És most? - kérdezte tanácstalanul.

Nekem rögtön eszembe jutott, hogy hol tudnék most lenyugodni. Oda kellett most mennem.

Kihúztam a gyógyszeres fiókot és kivettem a fájdalom csillapítót, kinyomtam két szemet a pultra és a hűtőhöz mentem. Szerencsémre a hűtőben volt narancslé, ez némi megnyugvással töltött el. Kitöltöttem két pohárba és mire visszatettem a hűtött nedűt a helyére Louis is megjelent, szerencsémre már volt rajta nadrág. Kezébe nyomtam az egyik poharat és a kis pirulát.

- Köszönöm.

- Szívesen. Kaja viszont nincs.

- Akkor lesz pizza - húzta elő farzsebéből a mobilját.

Mikor végre bejutottunk a házba, szó szerint átestünk a küszöbön és a fiú ismét maga alá nyomott. Felettébb élvezte a helyzetet ugyanis egész teste rázkódott a nevetéstől. Ezt követően négykézláb megindult a nappali felé.Én időközben megszabadultam cipőmtől és már valamivel stabilabb lábakon állva követtem őt. Elterült a földön és megpróbált megszabadulni cipőjétől. A konyhába mentem és körbenéztem milyen alkohol található a házban. Egy üveg tequila és két üveg pezsgő volt.

- Nyisd ki! - nyomtam is az egyik üveg habzó bort a fiú kezébe.

- A-a én azt akarom - bökött fejével a tömény felé.

- Akkor segíts leszedni a poharakat.

Feltápászkodott a földről és követett a konyhában pár percig forgatta a fejét majd mikor a polc tetejére böktem elhúzta a száját.

- Oké mássz fel a pultra én meg megtartalak.

- Töketlen - mondtam miközben felültem a pultra. 

Ezt nem bírta szó nélkül hagyni és azonnal közelebb lépett hozzám ezzel jó szokásához híven sarokba szorítva engem. Nem törődtem vele csak felálltam a pultra és lekaptam két poharat. Mikor visszaértem a kiinduló helyzetbe ő még mindig a pultnak támaszkodott.

- Mit mondtál? - kérdezte miközben még közelebb hajolt.

- Talán nem hallottad jól? - vontam fel kérdőn szemöldököm.

Nem válaszolt, lehelete viszont már az arcomat csiklandozta, orrunk összeért.

- Be fogom bizonyítani, hogy tévedsz - mondta s minden egyes szónál ajkai súrolták az enyémet.

A következő percben pedig minden előzetes figyelmeztetés nélkül az ajkaimnak esett. Meglepett nem tagadom, ám még sem ért annyira váratlanul, hogy ne tudjak reagálni. Alkoholos befolyásoltság miatt józan ítélőképességem hiányában visszacsókoltam és még közelebb húztam magamhoz a fiút. Biztatásom hatására felbátorodott kezeit derekamra vezette, hogy így még közelebb érezhessen magához és azt a nem létező távolságot is megszüntesse kettőnk között.

Mint később kiderült akrobatikus pulton mászásom felesleges volt nem tudtunk azokba a kis poharakba italt tölteni vagyis alig. Mindenhol volt az asztalon, a földőn és természetesen rajtunk is. Ráadásul miután a fiú ügyes mozdulatokkal kinyitotta az egyik pezsgőt és annak nagy része rajtam és rajta kötött ki már fehérneműben szaladgálok - és meglepetésemre egyáltalán nem zavar - míg ő boxerben mászik ismét négykézláb.

Telefonom éles hangja, mint ezer kés a dobhártyámba úgy hasít a csendbe. Kezeimet a fülemre szórítom, mintha ezzel tompítani tudnám, Louis pedig pizza szeletét félre téve párnákat szorít fejéhez. Ekkor nekem eszembe jut talán fel kéne vennem és akkor elhallgat.