15. Case

"Sokan úgy gondoljuk, hogy a múltunk nélkül nem ér a jelen semmit. Egy ponton mindannyiunknak választania kell, vagy lépünk egyet az új felé. Mindenkit kísért a múltja. A múltunk az, ami formál minket. A múltunk felszínre tőr újra meg újra, meg újra. Nem szabad elfelejteni: a legfontosabb az, amit ma élünk."

JERRIKA

Béküljetek már ki ez egyikőtöknek sem tesz jót - Louis

EGYIK KEZEMET HOMLOKOMHOZ szorítottam, míg másikkal az izgő-mozgó kutyust tartottam. Mikor felegyenesedtem láttam, hogy Louis áll velem szemben.

- Szia - mosolyogtam a szintén fejét fogó fiúra - mi járatba erre ilyen későn?

- Szia. Csak gondoltam megnézlek hogy vagy -válaszolt egyszerűen és bejött a lakásba.

- Hajnali fél kettőkor? - néztem rá érdekesen.

- Oké, lebuktam - vigyorgott, mint a tejbetök - Zayn mesélte mi történt és érdekelt hogy érzed magad.

- Oh.. - nyökögtem.

Nem gondoltam volna, hogy Zayn mindenkinek el fogja fecsegni kis akcióját. Lokit a földre téve a nappaliba mentem, nem kellett hátraforduljak, hogy tudjam a fiú a nyomomban van.

- Megbántott - zártam le ennyivel miközben a kanapéra kuporodtam.

- Ez természetes, de nagyon megbánta.

Egyszerűen nem értettem ezt az egészet mit keres ő itt? Nem volt jobb dolga? Vagy csak rajtam akar szórakozni? Egyre inkább belelovaltam magam a képtelenebbnél képtelenebb ötletekbe és ettől csak még jobban összezavarodtam.

- MI VAGY TE AZ ÜGYVÉDE? HOGY ÍGY VÉDED? - pattantam fel mérgemben.

Legszívesebben faképnél hagytam volna őt, de ez ő maga gátolta meg. Csuklómnál fogva visszarántott maga mellé.

- Én miattad jöttem, nem miatta - válaszolta nyugodtan.

- Miért?- kérdeztem, hisz számomra olyan felfoghatatlan volt.

- Mert törődöm veled, mert fontos vagy nekem.

- Hogy..? Miért...? Nem is ismersz - próbáltam kiskapukat találni.

- Azért, mert nem engeded, hogy megismerjelek. De ez így nem jó Jerrika, nem lökhetsz el mindenkit, akit törődni akarna veled, mert a végén arra fogsz ébredni, hogy egyedül maradtál.

- Mit érdekel téged? Az én dolgom, az én életem - kérdeztem kissé felháborodottam.

Tulajdonképpen nem is értem min kaptam fel a vizet. Azon, hogy ő törődik velem? De miért tenne ilyet? Miért érdekelném én őt?

- Sajnálom - szólaltam meg pár perc múlva - nem akartam goromba lenni. Egyszerűen csak nem értem - ingattam a fejem

Megpróbálta nevetését visszafojtani, több-kevesebb sikerrel.

- Bocsánat, nem akartalak kinevetni csak... Csak számomra egy percig sem volt kérdéses, hogy nem igazán érted majd mire is akarok kilyukadni. Te olyan gondolkodós, agyalós ember vagy. Ez pedig az érzelmekről szól, amit te gőzerővel próbálsz elfojtani.

- Ez nem is igaz!

- Ó, dehogynem Édesem - majd közelebb csúszott hozzám - De elárulok egy titkot sokkal, de sokkal jobb, amikor erre a bigyóra - bökte meg mutatóujjával a mellkason - hallgatsz.

Megszeppenve bámultam vissza rá, hisz neki természetes, hogy ilyen nyitott mindenkivel. Engem pedig ez tud zavarni, mint például most is.

- Nyugi már! Nem harapok csak, ha te is azt szeretnéd.

Rendben eddig azt gondoltam ezzel a sráccal valami nincs rendbe, mostmár teljesen biztos vagyok benne. Vajon ő gondolkodik mielőtt megszólal vagy csak beszél, beszél és beszél? Igazából én az utóbbira tippelnék, de ki tudja.

- Éhes vagyok, gyere együnk - kapott karjai közé és megindult a konyhába.

- Mondanám, hogy érezd otthon magad, de már megtetted.

- Néha neked sem ártana spontánabbnak lenned.

- Én nem tudok.

- Majd én segítek neked

- Azt rögtön gondoltam - válaszoltam cinikusan.

- Na, de most komolyan neked van valami listád, amin rajta van mit nem tehetsz? De most tényleg. Szóval nem sírsz nyilvános helyen vagy emberek előtt. Na ez már kétszer megdőlt. Nem  lazítasz és ettől olyan vagy, mint egy robot. Mond van neked humorod? Komolyan kérdezem! - mondta miközben Danielle szekrényeit túrta fel. 

Nem is igazán voltam biztos benne, hogy kíváncsi a válaszomra vagy egyáltalán hallaná-e ha mondanék valamit, hisz a konyhapulton egyensúlyozva, egy szekrényben félig elmerülve úgy gondoltam van nagyobb gondja is.

Mikor felkeltem a fiú már nem volt sehol, így nem lehettem teljesen biztos benne, hogy a hajnali események tényleg megtörténtek vagy csak én képzeltem. Mivel a jelenlegi idegi állapotom nem igazán mondható kielégítőnek én sokkal inkább a bizarr álom felé hajoltam, mint hogy tényleg képes volt hajnalban idejönni azért, hogy három óra alatt leamortizálja mind a lakás, mind pedig engem. Ám mivel Louis-ról volt szó a másik eshetőség is igen sanszosnak tűnt. A nappaliba érve kicsit elhűltem, hisz a falon lévő óra fél tízet mutatott. Úgy tűnik már az időérzékem sem a régi. Dani vigyorogva figyelte elképedt ábrázatom miközben kedvencét próbálta megnevelni, sikeretlenül.

- Zayn bármelyik percben itt lehet - vágta hozzám minden bevezető nélkül.

A bármelyik percben legkésőbb tíz percet jelentett, pontosan tudtam, hogy ennyi idő alatt nem fogom tudni összeszedni magam és elindulni. Így a jóval gyerekesebb zárkózzunk a szobába vagy a fürdőbe ötleten töprengtem. Végül letettem róla, hisz mérhetetlenül gyerekesnek véltem.

- Remek. 

Semmi kedvem nem volt úgy igazából semmihez nem még Malikhoz. Vettem egy mély levegőt és visszamentem a szobámba, a tegnapi műveletet megismételve a bőröndök közé vetettem magam.  Ruháim többsége úgy nézett ki, mintha a kutya szájából rángatták volna ki őket és egy percig el is gondolkodtam rajta, hogy talán míg én aludtam Loki felfedezte csomagjaim tartalmát. Végül rájöttem, hogy előző nap is hasonló vehemenciával keresgéltem így valószínűbb, hogy ez az oka a sok gyűrött ruhának. Egy menta színű trikót és egy rövidnadrágot a kezembe véve bezárkóztam a fürdőszobába. Miközben azon gondolkodtam hogyan is úszhatnám meg ezt a találkozást sorra vettem mi mindent kell elintéznem a mai nap. Elsőnek az egyetemre megyek az már biztos döntöttem el mikor fél óra áztatás után hajlandó voltam elzárni a vizet. Magamra rángattam a behozott ruhadarabokat és megigazítottam a hajam. Mostmár embernek mondhatom magam néztem pár percig a tükörképem, ezután ismét a konyha felé vettem ez irányt. Nem tudhattam, hogy Zayn már megérkezett-e, de mivel eléggé elhúztam a teendőimet meglepődtem volna, ha nem találom ott. 

- Szia Jerrika - köszönt a fiú mikor a nappaliba értem.

- Hello.

Na nem megmondtam? Tömör üdvözlésem után a konyhába mentem, hogy minél jobban megismerjem a hűtő tartalmát. Nem is igazán tudom miért, talán csak az időt akartam húzni, hogy ne kelljen meghallgatnom a bocsánatkérését. Talán tényleg kíváncsi voltam mit is rejt... talán. A szokásos kis narancslevemmel visszasétáltam a másik két személyhez és leültem velük szembe.  Lassan kortyolgattam hideg italom míg azt vártam Zayn belekezdjen beszédébe. Tulajdonképpen pontosan tudom mire ment ki ez a látogatás, de nem akarom megkönnyíteni dolgát.

- Pontosan tudom, hogy rosszul kezeltem az egészet. Megígértem neked valamit, de nem tartottam be. Igazából nem is tudom miért nem mondtam el a teljes igazságot, talán tartottam mit fogsz gondolni.

- Nem ettelek volna meg, ha azt mondod, megígérted Lottie-nak, hogy benézel hozzá. Azért haragszom, mert a szüleimmel takaróztál és úgy csináltál, mintha érdekelt volna.

Felhörpintettem a a pohár aljában lévő folyadékot, a mosogatóba tettem és visszamentem a szobámba. Felkaptam a táskám és a napszemüvegem, felvettem pár karkötőt és a kezemben a sarummal visszamentem.

- Dani bemegyek az egyetemre, de utána együtt kajálhatnánk.

- Nekem jó, úgyis csak késő délután van dolgom.

Lábamra húztam a cipőm és már léptem is a kulcsomért. Vártam pár percet hátha Zayn akar még valamit mondani, de mivel nem mutatott hajlandóságot kiléptem az ajtón. Nem is értettem ezért minek jött eddig, egy üzenetben is el tudta volna küldeni. Már egy fél utcát sétáltam mikor valaki a kezem után kapott. Megfordultam és egy eléggé zilált bradfordi fiúval találtam szembe magam.

- Kérlek... várj.

- Csak nem futottál? - kérdeztem.

Ő csak  mély levegővételek között bólogatni kezdett.

- Nem igazán vagy formában, ez nem olyan nagy táv - piszkálódtam.

- Megcsókolt - bökte ki.

- Várható volt, úgy bájolgott már a kórházban is, hogy azt hittem ott menten neked esik.

- Hadd vigyelek el - mondta mikor már légzése normalizálódott.

Kicsit úgy éreztem, hogy elbeszélünk egymás mellett. Ő mond valamit, amire én válaszolok utána pedig valami teljesen másról beszél. Valahol nagyon máshol jár. Végül csak beleegyezően bólintottam, hisz akármennyire is haragudtam rá mégis ki szerettem volna vele békülni. Egyszerűen nem szerettem rá haragudni. Lassan elindultunk visszafelé, mert mint kiderült az autó a ház előtt áll. Újabb zseniális alakítás, bár az évek alatt már volt alkalmam hozzászokni az ilyen helyzetekhez.

- Olyan fura volt az egész - szólalt meg tíz perc feszült csend után - vagyis úgy viselkedett, ahogy a pasik szoktak a csajokkal. Nem is értem miért.

- Ez a bocsánatkérés? - horkantottam fel.

- Ja, nem. Ha megálltunk a bocsánatodért fogok esedezni.

- Kíváncsian várom. Egyébként úgy csinálsz, mintha nem tudnád mit váltasz ki a lányokból. És itt nem a hírnevedre gondolok, hanem a személyiségedre és a kisugárzásodra.

- De akkor is csak úgy a semmiből megcsókolt.

- Te meg hagytad!

- Mégis mit tettem volna? - értetlenkedett.

- Zayn, hallod magad? Úgy beszélsz, mint egy beszari kiscsaj - keltem ki magamból.

A fiú ígéretéhez híven az egyetem parkolójában letérdelt és szó szerint könyörgött, hogy bocsájtsak meg neki. Még az sem zavarta, hogy ezzel nem is feltűnést keltett, és lányok kicsinynek sem mondható csoportja gyűlt körénk. Egészen addig ott térdepelt míg egy gyenge igent ki nem csikart belőlem. A sok vásárló tinédzser között szlalomozva próbáltam elérni az étteremig, ahol Dani várt rám. Már messziről láttam az asztalokat, de a túl sok üresfejű, lézengő miatt szinte araszolva haladtam előrébb. Végül megelégeltem és nem törődve a többi emberrel átvágtam a tömegen. Mondanom sem kell, hogy sokkal gyorsabban haladtam és pár pillanattal később már az asztalnál is álltam.

- Bocsi nagy volt a tömeg.

- Semmi gond, még a többiek se értek ide.

- Többiek?

- Igen. Gondoltam tarthatnánk egy csajos délutánt így szóltam Perrie-nek és Eleanornak is.

Épp csak italt rendeltünk magunknak mire a másik két lány is befutott. Kicsit féltem, hogy nagy feltűnést fogunk kelteni, de szerencsére az emberek el voltak foglalva a saját dolgukkal. Ettől kicsit nyugodtabb lettem, de a szituáció furcsasága még mindig megmaradt. Úgy gondoltam ezt inkább csak én érzékelem, hisz a többiek kötetlenül beszélgettek. Sőt szinte már egymás szavába vágtak.

- Végül kibékültetek Zaynnel?

- Miért? Összevesztetek? - kérdezte Eleanor.

- Mondhatjuk így is. Kicsit kellemetlenül is éreztem magam, mikor az egyetem parkolójában szinte sírva könyörgött - húztam a szám.

- Igen, ez a szokása - bólogatott Perrie - Mikor úgy érzi valamit nagyon elrontott akkor szokta bevetni.

- El sem tudom így képzelni Zaynt - merengett Danielle.

- Rám pedig már nincs hatással. Olyan sokszor eljátszotta, hogy már nem tudom neki elhinni - mondta kicsit keserűen Pez.

Mindenféléről beszélgettünk már épp kezdtem jól érezni magam, mikor Dani megint rákezdte.

- Louis olyan furán viselkedik velem - szólt El.

Dani persze azonnal felém sandított mire a többiek is tőlem várták a választ.

- Miért néztek rám így? Nem vagyok az anyja. 

- Ne csináld már - kezdte Perrie.

- Mégis mit?

A lányok sokatmondóan összenéztek, majd engem kezdtek el fixírozni, mintha arról akartak volna meggyőződni, hogy nem hazudok és tényleg halvány lila gőzöm sincs róla miről beszélnek.

- Szerintem tényleg nem vette észre - nézett rám Perrie miközben összevonta a szemöldökét ettől pedig elég komikus ábrázata lett.

- Louis-nak tetszel - mondta egyszerűen a lány.

- Szerintem ez ennél több - mondta Eleanor.

- Én is úgy vettem észre - helyeselt Dani - Csak kérlek gondold végig egy percre, mielőtt tiltakoznál - emelte fel mutatóujját.

- Nekem mindegy. Úgy is egy nagy sületlenség!

Ők azonban kötötték az ebet a karóhoz, sőt már azt is kitalálták, hogy be fogják nekem bizonyítani. Ennek pedig az első lépése volt, hogy bandástul, mindenestül elmegyünk egyet bulizni. Nem igazán éreztem úgy, hogy nekem ehhez hangulatom van. A három grácia azonban megmakacsolta magát és nemleges választ nem fogadtak el. Sőt szinte figyelmen kívül hagytak és azonnal belecsaptak a vad tervezésbe.