7. Case

Sziasztok Kedveskék!
Tudom, hogy az előző héten kellett volna, hogy feltegyem, de annyi minden összejött, hogy képtelen voltam megírni. Viszont most úgy tűnik rendeződtek a dolgok és nem lesz több kimaradás.
Nagyon boldog voltam mikor megláttam, hogy már három komment érkezett az előző részhez és nagyon merem remélni, hogy még ennél is lesz jóval több :)
Jó olvasást
Puszi Cassy

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része (...) Az egyszerű napok unalmasak. Egy kisebb katasztrófa: na arról érdemes beszélni!"

JERRIKA

Minden jó után rossz következik? - Jerrika

MEG KELL TANULNOM, hogy a dolgok az esetek többségében nem úgy fognak történni, ahogy én azt elképzelem. Erre igazán jó példa a tegnapi nap, és Louis-val történt kis incidensünk. Így visszagondolva eléggé szégyellem magam, hogy nem voltam elég erős. Nem akartam előtte sírni, más előtt sem igazán szeretek. Mindig azt gondolom róla, hogy így gyenge és sebezhető vagyok és ezt az emberek ki fogják használni. Meglepetésemre a fiú mégsem tette, csendben végighallgatott és biztosított afelől  hogy innentől minden más lesz. Már, ha akartam volna se tudtam volna őt lerázni, így az egyetemre is elkísért. Érdekes volt nézni, ahogy kisfiúsan rácsodálkozik az épület nagyságára és szépségére. Nekem már fel sem tűnnek ilyen apróságok olyan régóta járok ide. Új nézőpontot adott nekem. Rendben nem azt mondom, hogy mostantól puszipajtások leszünk és egymás nyakába fogunk ugrani  amint találkozunk. Csupán nem fogjuk kiidegelni egymást. Legalábbis én így értelmeztem a tegnapi kis paktumunkat. Ám az a dolog kicsit mégis aggasztott, hogy olyan dolgokat is közöltem vele, amit normális körülmények között biztos nem tettem volna.

Lassan megfordultam és pár mélyebb levegővétel után elég erősnek éreztem magam ahhoz, hogy kikeljek biztonságot nyújtó paplanom alól. Kiropogtattam a csontjaimat és kicsit beletúrtam szénakazal hajamba. Furcsa volt így a ház, mármint máskor is keltem fel úgy, hogy egyedül voltam csak most ott volt a tudat, hogy három napig nem látom a szüleimet.  Ezen morfondíroztam miközben próbáltam minden baleset nélkül eljutni a konyhába, hogy magamhoz vegyen a szokásos narancslé adagom. Félig még álmaim biztonságos tengerén járva kutakodtam a hűtőben.

- Kicsit jobbra - hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

Annyira megijedtem, hogy egy hatalmasat ugrottam, aminek következtében bevertem a fejem. Visszafojtott lélegzettel fordultam meg, hogy szembe tudjak nézni az idegennel.

- Zayn, te meg hogy a fenébe jutottál be? - meredtem barátomra, aki az étkezőasztalnál ült.

Meglehetősen otthon érezte magát. Kicsit azért megnyugodtam, hogy nem törtek be hozzánk, de még mindig nem értettem ő hogyan is jutott be. Hisz biztos voltam benne, hogy az este bezártam az ajtót.

- Megtaláltam a pótkulcsot, vicces, hogy még mindig ugyanoda rejtitek - nevetett fel kissé.

Nem is igazán tudtam most mit vár tőlem. Dicsérjem meg, amiért már ki tudja mióta itt van nálunk. Vagy szidjam le, mert ha úgy vesszük betört hozzánk. Tanácstalanul néztem a fiúra, aki hamar megtörte a köztünk beállt csendet.

- Csak szeress! - tárta szét kezeit.

Először kicsit ledöbbentem mondatán, majd vettem pár mély levegőt hogy tisztán lássam a dolgokat. Micsoda buta kérés ez, hisz én szeretem őt, annak ellenére is, hogy nem kéne. Szeretem őt úgy, ahogy nem szabadna. Csak ilyen és ezekhez hasonló mondatok cikáztak a fejemben. Uralkodnom kellett magamon, hisz tudom ő nem így gondolta. Újra ismételem magamban a mondatot és mosolyra húzódott a szám.

Zaynee ismét szólásra nyitotta a száját és, amint újra kimondta ezt a két szót mind a ketten nevetésben törtünk ki. Mikor már valamelyest normálisan tudtunk viselkedni, Zayn nekilátott a reggelinek - ki tudja hányadjára - én pedig végre valahára megihattam a pohár narancslevem.

- És miért törtél be? - kérdezte már a kanapén ücsörögve.

- Tegnap nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem és szerettem volna bocsánatot kérni.

- Semmi baj, nem haragszom. Meg egyébként is Perrie megérdemelte már, hogy bepótoljátok azt az elmaradt napot.

- És most veled fogom bepótolni - kezdett heves bólogatásba.

- Legyen úgy! - egyeztem bele, majd az emeltet felé indultam, hogy valami emberféleséget kreáljak magamból.

Szerencsére voltam olyan elővigyázatos, hogy a ruháimat magammal vittem, mert mire a szobámba léptem Malik már az ágyamon feküdt teljesen kinyúlva. A tükörben még megigazítottam a hajam, majd én is mellé dőltem.

- És ezt fogjuk végig csinálni? - néztem mélyen a szemébe.

- Nem lenne rossz, de úgy gondoltam eljöhetnél hozzánk.

- Minek? - kérdeztem kikerekedett szemekkel.

Nem találtam semmi normális érvet rá, hogy miért gondolja úgy nekem el kéne hozzájuk menni. Biztos tipikus fiú ház, tele mocsokkal és hasonlók.

- Mert mi már voltunk nálad, de te még nem voltál nálunk - jött az érvelés - Nem fogunk megenni - mosolygott rám hamiskásan.

Sokáig gondolkodtam mivel is vághatnék vissza neki és ez gondolom látszódhatott is arcomon, mert az idő múlásával drága barátom mosolya egyre hatalmasabb lett.

- Szóval nyertem - pattant fel néhány perccel később.

Tudtam vesztettem így beletörődve álltam fel és indultunk meg a bejárat felé, menet közben még felkaptam a táskámat, olyan biztos, ami biztos alapon. Hamar kocsiba szálltunk és akármennyire is próbáltam Zaynt maradásra bírni esélytelen volt. Kitalálta, hogy a mai napot velük fogom tölteni és mind nagyon jól fogjuk érezni magunkat. A dolognak ebben a részében kicsit kételkedtem, hisz az ilyen nagy össznépi találkozók még nem sültek el jól. Végül már azt is felvetettem neki, hogy mi lenne, ha valami teljesen mást csinálnánk, bármilyen aberrált ötletébe belegyeztem volna, de nem még ez sem hatotta meg őt. Mikor felhajtottunk a kapuhoz, ami érkezésünkre hamar ki is nyílt már éreztem, hogy felesleges tovább harcolnom. A kocsi rögtön a garázsba gurult így csak pár percem volt, hogy szemügyre vegyen az igencsak rendezett kertet.

- Jó a kertészetek - mondtam vigyorogva. 

Ő csak fintorogva nézett rám, majd leállította a motort. Egyszerűen nem is értem mit gondolt. Azt hitte, hogy elhiszem, hogy ő vagy valamelyik kelekótya bandatársa titokban ilyen hobbinak hódol? Ennyire azért nem kéne butának néznie. Végül rávettem magam, hogy én is kiszálljak és kövessem őt. Ahogy kinyílt a garázst a ház többi részétől elválasztó ajtó már meg is hallottam a nagy ricsajt, ami a fiúkhoz tartozott. Már előre rettegtem tőle mi várt itt rám a nap hátralévő részében. Zayn szinte maga után vonszolt, majd mikor már a nappaliban voltunk arrébb állt, hogy a maradék négy fiú a nyakamba tudja vetni magát. 

- Azt hittük már sosem értek ide - mondta Harry miközben jól megszorongatott.

Az első kérdés, ami átsuhant az agyamon, hogy ilyen egyértelmű volt számukra, hogy eljövök? Hogy nem fogom tudni meggyőzni Zaynt?

- Igen az volt - válaszolt fel nem tett kérdésemre Liam bőszen vigyorogva. 

Horan szokásos köszönése után kedvenc helységébe, vagyis a konyhába ment. Gondolom már nagyon rég evett utoljára és most be kell hoznia a lemaradást. Louis tétován áll előttem pár percig, majd erőt merítve közelebb lépett és egy elég béna ölelés jött ki az egészből, ami a srácok figyelmét sem kerülte el.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Harry bőszen mutogatva.

Mi csak összenéztünk és egy vállrándítással válaszoltunk. Valójában én sem igazán tudom mi volt ez, mert fogalmam sincs most mit kezdjek vele. Ám volt a társaságba valaki, aki nem igazán volt megelégedve ezzel  válasszal. Hirtelen karon ragadott és már csak az tűnt fel, hogy egy szobában vagyunk. Percekig csak arcomat vizsgálta mielőtt hajlandó lett volna megszólalni. 

- Mi történt tegnap Jerrika?

- Semmi Liam, egyáltalán semmi.

- Nem hiszek neked. Mikor tegnap Louis hazajött szinte nem is lehetett ráismerni, mondhatnám olyan volt mint egy szellem. Akárhogy próbáltunk kihúzni belőle bármit is csak az volt a válasza, hogy nem mondhatja el. 

- Beszorultunk a liftbe - vágtam közbe. 

Láttam, hogy nagyon eltöpreng és próbál valami magyarázatot összerakni. Bár szerintem ebből a pár szóból semmi olyat nem tud leszűrni, ami az igazsághoz vezetne. 

- És akkor most hogy is álltok?

- Fogalmam sincs - néztem mélyen a szemébe. 

Csak bólintott egyet, majd visszamentünk a többiekhez. Tulajdonképpen nem is nagyon értem mire volt jó ez az egész, de Liamnek biztos számított valamit. 

- Akkor mi lesz a program? - kérdeztem mikor már mindenki ott volt. 

Ők bárgyún egymásra néztek, majd visszafordultak hozzám.

- Azért hívtatok ide, hogy üljünk és nézzük egymást? 

És ez is lett, mind csendben ültünk és néztünk a másik bárgyú képét. Nem igazán tudom, hogy ők gondolkodtak-e, de én mindenképpen. Elsőként is azon, hogy ezért miért kellett idejönnöm, hisz ezt csinálhatnám otthon is. Miután ezen túllendültem valami elfoglaltságon törtem a fejem. 

- Mi lenne ha grilleznénk - vette fel Niall.

Nem is lepődtem meg, hogy tőle származik az ötlet. Majd gyorsan kikukkantottam szép kora tavaszi idő volt, de ki tudja meddig.

- Olyan tavasz várónak - tette még hozzá. 

Erre már mind bőszen mosolyogni kezdtünk és bele is vetettük magunkat a készülődésbe. Liam felhívta Danielle-t, míg Zayn Perrie-t fűzte, hogy csatlakozzon hozzánk. Végül Louis is előhalászta saját készülékét, gondolom azért, hogy szóljon Eleanornak, ám ő koránt sem volt már olyan lelkes.

Alig több, mint egy óra alatt elő is készültünk a kis sütögetéshez és a lányok is már úton voltak. Liam, Zayn és Louis kint tevékenykedtek és letakarították a grillt és kerti asztalt és székeket. Addig én Harryvel és Niallal előkészítettem a zöldségeket. Bár a fiúk inkább csak hátráltattak, mert amit odaadtam neki, hogy pucolják meg azt teledöfködték fogpiszkálókkal és különféle állatokat készítettek belőle. Már a fejemet fogtam tőlük, de szerencsére a felmentés a lányok személyében még épp időben érkezett. Úgy üdvözöltük egymást, mint régi, jó barátok. Ezen hamar túllendültem, mert a segítségük nagyon jól jött. Negyed óra múlva már hordtuk is ki a tálcán a felszeletelt és előkészített zöldségeket és húsokat. Míg a fiúk a grill begyújtásával fáradoztak addig mi kihordtuk a többi szükséges hozzávalót is, majd végre valahára elkezdődhetett a sütögetés. A hangulatról a fiúk gondoskodtak, hisz míg Niall őrületbe kergette Liamet, aki kis kukta sapkával a fején tüsténkedett az ételekkel, addig Harry és Louis egy újabb Larry Stylinson fél produkcióra készültek. Már túl voltak a táncon és most valami bensőséges vallomás következett volna, amit egyikünk sem bírt röhögőgörcs nélkül. 

- Nem is tudom hogy tudjátok ezt a sok ökörséget elviselni - sandítottam  Danielle felé.

- Oh... Liammel a legkönnyebb ő nem mindig ilyen dinka - próbált komolyan válaszolni, de mosolyát nem tudta elrejteni. 

Perrie és Eleanor csak összenézett.

- Mi már megszoktuk - mondták egyszerre.

Ekkor hirtelen eszembe jutott, amit még El mondott a fotózáson, hogy már nem olyan fényes a kapcsolatuk és sokat veszekednek. Én ebből így nem igazán érzékeltem semmit, igaz a másik két párhoz képest jóval távolságtartóbbak, de ezen kívül, mintha minden rendbe lenne köztük. Merengésemből Danielle hangos kacagása rángatott vissza, hisz épp barátja kapja karjai közé és táncra hívja. Lassú andalgásba kezdtek, amitől Zayn is kedvet kapott- ami nála igen nagy szó - és Perrie-t kézen fogva csatlakoztak hozzájuk. Harry csak idióta pofákat vágva a szemét forgatta, majd felpattant és egy jóval pörgősebb számra váltott. Majd, mint egy bakkecske ugrált mellém próbált táncba hívni. Végül beadtam a derekam és eleget tettem kérésének. Miközben próbáltunk valami tánchoz hasonlót imitálni Louis és rászánta magát és táncolni kezdtek ők is. Egyértelműen mi voltunk Harryvel a legrosszabbak, de nem is számítottunk jobbra és inkább mókaként fogtuk fel az egészet. 

- Niall hol van? - kezdtem forgatni a fejem miközben a szőkeséget kerestem.

- Desszertért ment - válaszolt egyszerűen a göndör bandatag.

Nem szóltam rá semmit, hisz elképzelni sem tudtam, hogy ennyi kaja után neki még van energiája a desszerten gondolkodni. Elképesztő egy fazon. Harold hirtelen pörgetett rajtam egy nagyot én pedig Zayn karjai között kötöttem ki.

- Borzalmasan táncolsz - vigyorogtam rá.

- Akárcsak te.

Tudtam, hogy ebben igaza van, hisz a mozgás koordinációs gondjaim miatt elég instabilan álltam lábaimon, így nem voltam a legjobb partner.

- Hiányoztál, úgyhogy gondoltam elloplak Harrytől - suttogta a fülembe, amitől jóleső borzongás járta át az egész testem. 

Nem lett volna szabad ezt éreznem én mégsem tudtam ellene semmit sem tenni. 

- Mert véletlenül sem te rángattál ide - vágtam vissza cinikusan.

Muszáj volt valamilyen más téma felé lavíroznom ezt a beszélgetést különben nem lesz jó vége.

- Kötekedjél még légyszíves!

Ezután pont úgy tett, mint aki halálosan megsértődött rám, elfordította a fejét és próbált minden erejével a táncra koncentrálni. Arra ment ki az egész, hogy megtörjön és én kérjek tőle bocsánatot, tudtam mégsem voltam képes ellene küzdeni.

- Sajnálom, te vagy a kedvencem - mondtam ki azt, amitől tudtam úgyis jobb kedvre derül.

A hatás kedvéért még egy cuppanós puszit is nyomtam enyhén borostás arcára. 

- Éreztem, hogy nyerni fogok - szólalt meg elégedett mosolya kíséretében.

- Az lehet, de ettől még szúrsz - simogattam meg arcát.

- Merd azt mondani, hogy nem szexi - nézett mélyen a szemembe.

- Meg sem fordult a fejemben ilyesmi. A legszexuálisabb, amit valaha láttam.

Önérzetén jócskán dobott az én iménti kis fényezésem és ha lehet még az eddigieknél is jobb kedve lett. Hatalmas puszit nyomott az arcomra majd örültek módjára pörögni kezdtünk.

- Perrie? - kérdeztem mikor már levegőhöz jutottam.

- Azt mondta megnézi hogy van Niall - válaszolt egy lezser vállrándítással egybekötve.

Nem igazán értettem miért, hisz biztosra vettem, hogy az ír bandatag most is kedvenc szenvedélyének hódol, de ha Zaynt nem különösebben izgatja akkor engem sem fog. Mikor már elegünk lett a majomkodásból visszamentünk és levetettük magunkat egy-egy karosszékbe. Malik automatikusan nyúlt cigis doboza után, hogy enyhítse nikotin hiányát, míg én úgy gondoltam megpróbálom újra felhívni a szüleimet. Tegnap is számtalan kísérletet tettem, de egyik sem járt sikerrel. Villám sebességgel pötyögőm be a készülékbe a számokat, majd izgatottan szorítom a fülemhez, abban reménykedve, hogy hamarosan szüleim kissé fáradt hangját hallhatom. Miután mindkettőjük telefonja süketen búg vissza válaszként dühömben az asztalhoz vágom a készüléket.

- Nem veszik fel? - kérdezte Liam.

Nekem ekkor tűnt fel, hogy én kerültem a figyelem középpontjába és érdeklődő szempárok követik minden mozdulatomat.

- Ki sem csöng - húzom a szám.

- Lehet csak lemerült a telefonjuk - próbált vidítani Danielle.

- Vagy műtenek- jött a következő ötlet Harrytől.

Én csak töretlenül ingattam a fejem, hisz tudtam jól ők ilyen hibákat nem követnének el.

- Honnan vagy ebben ilyen biztos? - kérdezte kíváncsian Louis.

Felettébb bugyuta kérdésnek éreztem, hisz mégis a szüleimről beszélünk csak ismerem már őket annyira, hogy meg tudjam mondani valószínűleg mit csinálnak.

- Ők nem ilyenek - előzött be a válaszadással Zayn - Nem várnak el olyan dolgokat Jerrikától, amit ők maguk nem tennének meg - folytatta miközben egy utolsót szívott cigijéből és elnyomta azt - vegyük például ezt az esetet. Jer, valószínűleg csak azért keresi őket, mert afelől szeretne érdeklődni mi van velük, ugyanúgy  ahogy a szülei is fordított esetben. Még el tudnám képzelni, hogy esetleg részletes beszámolót kérne a végrehajtott műtétekről, hisz ő ilyen zizis.

- Nem vagyok zizis - vágtam közbe sértődötten.

- De igen Törpikém nagyon is az vagy - nyomott ismét egy puszit az arcomra, majd folytatta - Míg a szülei megnyugszanak, hogy a lányuk nem esett el a saját lábában és körülményeihez képest épségben van. 

Miután Zayn kis monológja végéhez ért közönségünk tágra nyílt szemekkel  vizslatott minket.

- Ti aztán nagyon ismeritek egymást - tért észhez elsőként Eleanor.

Pont végszóra beesett a csapat két hiányzó tagja is. Dani a hifihez lépett és jó hangosra felcsavarta a zenét, majd visszajött hozzánk. Biztos voltam benne, hogy Liamet fogja kényelmes székéből kirángatni, de tévedtem Zanyhez sasszézott és addig erősködött míg kreol bőrű barátom beadta a derekát és elment vele táncolni. Igazán mulatságos volt őket nézni, hisz Zaynee még a szokásosnál is esetlenebbnek tűnt a profin táncoló lány mellett. Nemsokára csatlakozott hozzájuk a jóval spontánabb Perrie és Niall páros. Ők végigbohóckodták az egészet. Liam pár perccel később egy elég kifacsart pózban elaludt a székben, ami Harrynek és Louisnak újabb lehetőséget adott volna a csínytevésre. El viszont még időben kapcsolt és fürtös barátunkat táncolni rángatta. Louis pedig az én nyakamon maradt.