Sziasztok! Nagyon hálás vagyok az első fejezethez kapott két komment és tizenegy pipa miatt. Remélem a második fejezte is kap pár kommentet és némi visszajelzést. Jó olvasást és mindenkinek kellemes hétfőt, már ha van ilyen :P :)
Puszi Cassy
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Puszi Cassy
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
"Nem minden sérülés felszínes. A legtöbb seb mélyebb, mint gondoljuk. Nem láthatjuk szabad szemmel. És aztán ott vannak olyan sebek, amit váratlanul érnek. Bármiféle seb vagy betegség esetén a trükk az hogy a mélyére kell ásni és megkeresni a baj forrását."
 |
| Mint egy elbaltázott tragikomédia olyan ez az egész helyzet- Louis Tomlinson |
BÁRHOGY IS PRÓBÁLTAM ellenkezni egy rendes kifogás sem jutott eszembe, hogy miért ne tudnék ma Zaynnel találkozni. Tegnap mikor nálunk járt újra rámtörtek az érzések és most még valami új is. A bűntudat. Mikor mesélt Perrie-ről, mintha egy tőrt szúrtak volna a szívembe és közben mosolyognom kellett. Muszáj volt, hisz ha nem tettem volna akkor ezzel az ő kedvét is tönkreteszem és talán legközelebb nem jut eszébe, hogy el akarja mondani és így szépen lassan eltávolodnánk egymástól. Egészen addig míg csak két idegen nem lennénk egy közös fotón. Ezt nem engedhetem! Nagy levegőt vettem, kikeltem az ágyból és a fürdőbe csoszogtam. Majdnem lefejeltem a mosdót miközben elég instabilan megálltam előtte. Nos mondhatjuk úgy, hogy nem vagyok egy reggeli pacsirta. Szinte egy kínzás számomra kimászni a meleg is ágyikómból, inkább vagyok éjjeli bagoly és hajnalok hajnalán még fent vagyok, minthogy korán keljek. Nem akartam sokáig szöszmötölni, így miután már megbirkóztam azzal a traumával, hogy fel kellett kelnem visszamentem a szekrényemhez és vad kutakodásba kezdtem. Kihalásztam egy leopárd mintás cicanadrágot,és egy barnás bő pulcsit, majd a megfelelő fehérneműk megtalálása után magamra ügyeskedtem. Hajamat gyorsan kifésültem és egy masnis pántot tettem a hajamba, hasonló mintás fülbevaló és gyűrű kiválasztása után már kész is voltam. Beleugrottam a bakancsomba. Majd az anatómia könyvet felkaptam a szükséges irataimmal együtt és már úton is voltam. Nem is tudom pontosan miért akarta, hogy vele reggelizzek, hisz ismerhet már annyira, hogy én nem igazán szoktam reggelizni maximum egy narancslevet iszok. Meg is érkeztem a megbeszélt helyre, és nagy meglepetésemre Zayn már várt rám.
- Na mi van leszoktál a késésről? - kérdeztem miközben magamhoz öleltem.
- Tudod egy idő után nem nézik túl jó szemmel a sok késést.
Végül is ezt meg tudom érteni, hisz például, ha interjúra készülnek velük és ő nincs ott az akkor nem sokra mennek vele és még magyarázkodhatnak is miatta.
- Mond ki, amit gondolsz - mondta miközben kinyitotta nekem az ajtót.
- Úgy gondolom jogos volt tőlük, hogy nem igen preferálták ezt a rossz szokásodat - néztem rá angyalian.
- Tőled elnézem, de csak mert úgysem tudnék rád haragudni - adott egy puszit.
Mikor megláttam, hogy nem csak ketten leszünk azt hittem itt nyomban leütöm őt. Egy szóval sem említette, hogy a srácok is jönnek. Oké tudom, hogy ők így öten együtt egy banda de nincsenek összenőve. Vagy tévedek? Gondolkodtam hogy húzhatnám ki magam szorult helyzetemből végül arra jutottam, hogy ha ő sem avatott be minden részletbe én sem fogom.
- Sziasztok! - köszöntem a másik négy fiúnak, majd azonnal leültem az első szabad székre.
- Hadd találjam ki Zayn megint rászedett - mondta Harry miközben nevetését próbálta visszafojtani.
Ezt csak egy szúrós pillantással díjaztam, majd a táskámban kezdtem el kutatni. Miután kezembe akadt a keresett tárgy. Elő is vettem a tankönyvet és bősz olvasásba kezdtem.
- Ezt te sem mondhatod komolyan - horkant fel Tomlinson - Egy percre sem tudsz lazítani?
- Te meg semmit nem tudsz komolyan venni?
- Minek tenném? Te elég komoly vagy kettőnk helyett is - vágott vissza.
- Bocsáss meg, hogy vannak céljaim.
Láttam rajta, hogy még mondana valamit, de Niall visszatért egy jól megpakolt tálcával.
- Szia Jer, rég nem találkoztunk - nézett rám vidáman.
- Te aztán semmit sem változtál Haspók - nevettem és ismét a könyvemnek szenteltem a figyelmem.
Miközben Niall a reggelijét fogyasztotta kikapta a kezemből a könyvet és úgy tanulmányozta, mintha bármit is konyítana hozzá.
- Mindent a kardiológiáról - olvasta hangosan a címet.
- Ugye nem magad miatt kell? - kérdezte rögtön Liam.
Miközben válaszomat várta végig arcomat tanulmányozta. Gondolom kíváncsi volt, hogy igazat mondok-e és biztos vagyok benne, ha nem e mellett a lehetőség mellett döntöttem volna feltűnt volna neki.
- Nem, dehogy is. Csak kíváncsi vagyok Apu milyen eljárást fog alkalmazni.
Louis erre csak megforgatta a szemét és pofákat vágott. Kezd egyre jobban az idegeimre menni, még hogy én veszek túl komolyan mindent. Életemben nem láttam még ilyen gyerekes embert. Szerencsére Malik épp időben ért vissza a narancslevemmel és tolta az orrom elé.
- Mond azt hogy nem hiányzott neked - húztam a szám.
Rám nyújtotta a nyelvét és ő is belekezdett a reggelijébe. Visszaszereztem a könyvem az ír fiútól és gondoltam valami hasznosat is csinálhatnék.
- Végig olvasni fogsz? - kérdezte Zayn.
- Ha azért hívtál ide, hogy azt nézzem, hogy ti hogy esztek akkor igen végig olvasni fogok.
- Köszi Zayn, hogy idehívtad a hangulatromboló barátod - fortyogott Louis.
- Rendben akkor én most megyek, van még néhány dolgom - kezdtem összeszedni a holmijaimat.
- Ezt te magad sem gondolhatod komolyan. Még csak meg sem érkeztél és már mész is - nézett rám sértetten Malik.
Hát sajnálom ő találta ki ezt a lehetelten időpontot mégis mit várt, hogy csak úgy ráérek egész nap ücsörögni? A céljainkért tenni kell és nekem nem fér bele a lazsálás.
- Suli? - kérdezte Payne.
- Fotózás.
- Csak nem fehérneműs - poénkodott Styles.
- De.
Erre azonnal csillogni kezdett a szeme, bár nem igazán tudom mire számítottam fiúból van ráadásul még az átlagnál is perverzebb.
- Akkor lehet később benézünk - mondta Zaynee.
Tényleg ideje volt, hogy összeszedjem magam, mert nem késhettek el. Ugyanúgy, ahogy Zaynnek sem nagyon preferálták nekem sem nagyon nézik el a késést. Beletuszkoltam a súlyos könyvet a táskába és elkezdtem kifelé araszolni az asztal mögül.
- Majd elviszlek - kezdett készülődni Harry is.
Ellenkeztem volna, ha több időm van, de így csak megvártam míg ő is elkészül. Egymás mellett léptünk ki a kajáldából és indultunk meg a kocsija felé. Régebben is volt már rá példa, hogy Harry vitt el valahova . Nem tudom megmondani miért, de szerettem mikor ő vezetett. Áradt belőle valamiféle nyugodtság és ez mindig átragadt arra is, aki vele utazott.
- Föld hívja Jerrikát hallod mit beszélek én neked? - fordult kicsit felém.
- Bocsi elgondolkodtam.
- Igen? És min?
- Hogy mennyire szeretem, mikor te vezetsz, megnyugtat.
- Oh... hát köszönöm. Egyébként arról beszéltem neked, hogy ne haragudj Louisra, amiért ilyen harapós volt. Tudod mostanában minden összejött neki és Eleanorral sem alakulnak épp fényesen a dolgai.
- Nem haragszom rá Harry. Egyszerűen csak megszoktam, hogy ő ilyen. Állandóan belém köt és nem bír semmit szó nélkül hagyni. Tudom, hogy nem kedvel, de azért ezt békésebb formában is lerendezhetnénk.
- Szerintem kedvel, sőt roppant mód foglalkoztatja őt, hogy hogy lehetsz ilyen komoly. Szerintem fejtörést jelentesz a számára.
- Szerintem butaságokat beszélsz.
- Maradjunk annyiban, hogy én jobban ismerem, mint te - kacsintott rám.
Ezen csak halkan felkuncogtam, hisz tényleg Harry még mindig Harry. Nem bírja ki, hogy ne bizonygassa állandóan, hogy ő milyen macsó. A visszajelzések pedig jót tesznek a hiúságának. Hirtelen a motorbőgés megszűnt és én ijedten kaptam fel a fejem. A szélvédőn át jól kirajzolódott előttem a stúdió és az előtte nyüzsgő sokaság.
- Köszönöm, hogy elhoztál - öleltem kicsit sután magamhoz a fiút.
- Igazán nincs mit. Úgy gondolom nemsokára ismét látjuk egymást - mosolygott rám sokat sejtetően.
Kimásztam a kocsiból, majd a járdához érve intettem még egyet a göndör hajú fiúnak ezután pedig minden erőmmel azon voltam, hogy meg tudjam mozdítani a súlyos vas ajtót. Csak miután már félig bent voltam akkor hallottam meg, hogy az autó motorja ismét beindul és elhajt. Gyorsan szedtem a lábam az ódon lépcsőkön. Végül a megfelelő emelethez érkezve benyomtam a kapucsengőt. A hirtelen éles hangra nagy csörömpölés és kapkodás támadt, majd pár percnyi ácsorgás után az ügynököm Cecilé sétált elém.
- Aranyom - adott két puszit az arcomra.
- Cecilé - viszonoztam gesztusát, majd követtem a lakásba.
Ott már minden elő volt készítve, nekem semmi más dolgom nem volt, mint felvenni az előkészített ruhákat. Bár úgy gondolom ruhának túlzás nevezni ezeket a falatnyi darabokat. Mégis levonultam felvettem őket, majd visszasétáltam a helyemre. Követtem a fotós által kért utasításokat, az kattingatott párat, majd újabb ruhacsere. Már kezdett nagyon elegem lenni az egészből és szinte örömtáncot lejtettem mikor meghallottam, hogy az utolsó sorozat következik. Felvettem a kék - szerintem fürdőruhát- és kivonultam az öltözőből. Itt a sminkesek azonnal a székbe nyomtak és már munkálkodni is kezdtek. Végül egy piros magassarkút nyomtak a kezembe. Nem igazán értettem miért pont piros, de úgy gondoltam erre a kérdésre sosem fogom megkapni a választ így inkább rájuk hagyom. Mire felegyenesedtem néhány elképedt szempárral találtam szembe magam.
- HARRY - adtam hangot elképedésemnek.
- Én szóltam - emelte magasba két tenyerét.
Végülis igaza van, de akkor is frusztrál ez a helyzet, hogy most mind az öten engem méregetnek és alig takar valami. Még szerencsére időben ért oda a stylist, mert a kaján vigyorukból ítélve nem akartam hallani semmit. A fiú serényen a nyakamba aggatott egy hosszabb nyakláncot, majd a fürdőruhámat kezdte el igazgatni, hogy tökéletesen álljon. Végül előhalászott valami farmer anyagból készült övet és a derekamra ügyeskedte. Én közben természetesen pofákat vágtam, hisz ki tűrne minden reakció nélkül, hogy valami idegen fogdossa? Közben pedig nagyon reménykedtem benne, hogy a srác homoszexuális beállítottságú, mert ha nem balhé lesz. Miután végzett se szó, se beszéd odébbállt.
- Szerintetek... ? - kezdtem el a kezemmel hadonászni, miközben kerestem a megfelelő szavakat.
- Nem, cseppet sem - rázta a fejét Zayn.
- Mi nem? - kérdezte Niall.
- Buzi volt-e az előbbi gyerek.
- Egyáltalán nem - mondta Liam.
- Szívesen cseréltem is volna vele. Tényleg az a munkája, hogy szexi lányokat taperoljon? - kérdezte kajánul Harry.
Nagy hévvel meg akartam indulni és szépen elbeszélgetni a nem homokos stylisttal, de tervem valószínűleg túl egyértelmű volt. Ugyanis a következő pillanatban két oldalról megragadták a karom és visszatartottak. Mérgesen meredtem a mellettem álló két fiatal emberre, akik töretlenül tartottak vasmarkaik között.
- Dolgom van.
Szerencsére erről Cecilé is meggyőzte őket, így kénytelenek voltak elengedni. Beálltam a helyemre, ám most meglepetésemre egy kis alumínium létra is volt mellettem. Érdekesen méregettem az apró fellépőt, majd a következő pillanatban szólt a fotós, hogy üljek rá. Kicsit bárgyú képet vágtam mikor felfogtam mit is kérnek tőlem, majd rájöttem teljesen mindegy mit gondolok nekem azt kell tenni, amit fotós kér. Szerencsére hamar végeztünk így mehettem és visszavehettem a normális, meleg ruhámat.
- És megvan a címlapfotó - rikkantotta Cecilé.
Odaléptem melléjük és én is megnéztem az elkészült művet. Pár percig tanulmányoztam, míg végül arra jutottam nincs benne semmi különleges, ami esetleg mégis megfogná az embereket, ahhoz nekem meg fikarcnyi közöm sincs. Épp ki akartam fejteni a véleményem az elkészült képekről és a szorgos dicsérésemről mikor éreztem, hogy tüsszentenem kell.
- Egészségedre - mondták.
Válaszoltam volna, hogy köszönöm, de nem tudtam mert jött az újabb.
- Egészségedre -jött a válasz.
És igazán belejöhetek az ismételgetésbe, mert a következő pár percben csak ezt hallottam tőlük. Már a kezeimet ráztam, hogy elég lesz, mire aggódva néztek rám.
- Te megfáztál - jelentette ki Liam.
- Csodálod egész délelőtt fehérneműben volt- vágott ismét pofákat Louis.
Nem tudtam eldönteni, hogy ismét belém akar kötni vagy csak egy ténymegállapítást tett.
- Legalább mostmár van miért bemenned a kórházba - húzta az idegeim Zayn.
- Ma nem megyek csak haza, nagyon elhúzódott a fotózás.
- Ne szórakozz velem - ragadta meg csuklóm.
- Tényleg nem fogok ma bemenni - néztem rá dühösen, de most ő nem tört meg - Ígérem, ha holnapig nem leszek jobban kivizsgáltatom magam.
Erre már kicsit megkönnyebbült, de ragaszkodott hozzá, hogy ő vigyen haza. Olyan érzésem volt, mintha csak csőszködni akart volna felettem. Így elbúcsúztunk a többiektől és együtt indultunk meg hozzánk. Végül igazam lett, mert nem elégedett meg annyival, hogy hazakísért. Azt mondta vagyok annyira nem normális, hogy valami hülyeséget kitalálnék így nálunk maradt egészen addig míg a szüleim meg nem jöttek. Filmet néztünk, egészségtelen kajákat ettünk és kiröhögött akárhányszor tüsszentettem.
- Még mindig vicces - mondta elfúló hangon.
- Bocs így születtem - vontam vállat.
Most minden olyan volt, mint a régi szép időkben, mikor még rendes csak barátok voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése